A vasat izzó állapotában kovácsoljuk, mert így alakíthatósága nagyobb és szilárdsága kisebb. A felmelegítési hőfokhatár 1000 - 1200 °C között változik anyagtípustól függően. Vigyázni kell arra, hogy az anyag nehogy túlhevüljön, mert akkor elég. Mivel nehéz feladat lenne a hőmérséklet ellenőrzése, gyakorlott szemmel, folyamatosan figyelve az anyagszínének változását kell megtalálni az alakításra legmegfelelőbb pillanatot. Nagyüzemi kovácsolás esetén úgynevezett priométerek segítségével állapítják meg az acél hőfokát.
A megfelelő hőfokon izzó anyag kalapácsütésekkel és segédszerszámokkal szinte bármilyen formájúra alakítható. Bonyolultabb formák esetén a munkadarabot többször vissza kell tenni a tűzbe. Az újra izzításoknál figyelembe kell venni, hogy a túl sokszor újramelegített anyagból kiéghet a szén és ettől az anyag rideggé, törékennyé válik. A régi időkben a mű gyakran egyetlen darabból készült, ma már lehetővé vált az ívhegesztés és lánghegesztés, ez némileg egyszerűsíti a termékek összeállítását.
Ezzel egy időben a tárgyak veszíteni kezdtek művészi megjelenésükből. A gépekkel gyártott csúcs- és oszlopdíszek és kötőelemek szépek, de látható rajtuk, hogy nem kézzel formázottak. Az igazi autentikus darabok ma is a régi illesztési technológiákkal készülnek.
2015.02.04. 09:51
A kovácsolás
Címkék: kovácsoltvas csúcs-és-oszlopdíszek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kovacsolt-vas.blog.hu/api/trackback/id/tr667139669
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.