Kovácsolt vas

A vasat izzó állapotában kovácsoljuk, mert így alakíthatósága nagyobb és szilárdsága kisebb. A felmelegítési hőfokhatár 1000 - 1200 °C között változik anyagtípustól függően. Vigyázni kell arra, hogy az anyag nehogy túlhevüljön, mert akkor elég. Mivel nehéz feladat lenne a hőmérséklet ellenőrzése, gyakorlott szemmel, folyamatosan figyelve az anyagszínének változását kell megtalálni az alakításra legmegfelelőbb pillanatot. Nagyüzemi kovácsolás esetén úgynevezett priométerek segítségével állapítják meg az acél hőfokát.
A megfelelő hőfokon izzó anyag kalapácsütésekkel és segédszerszámokkal szinte bármilyen formájúra alakítható. Bonyolultabb formák esetén a munkadarabot többször vissza kell tenni a tűzbe. Az újra izzításoknál figyelembe kell venni, hogy a túl sokszor újramelegített anyagból kiéghet a szén és ettől az anyag rideggé, törékennyé válik. A régi időkben a mű gyakran egyetlen darabból készült, ma már lehetővé vált az ívhegesztés és lánghegesztés, ez némileg egyszerűsíti a termékek összeállítását.
Ezzel egy időben a tárgyak veszíteni kezdtek művészi megjelenésükből. A gépekkel gyártott csúcs- és oszlopdíszek és kötőelemek szépek, de látható rajtuk, hogy nem kézzel formázottak. Az igazi autentikus darabok ma is a régi illesztési technológiákkal készülnek.

A kovácsolás kéziszerszámait a kovács általában maga készítette (készíti), így minden kovácsmesternek a saját műhelyére, erejére és segédeire jellemző méretű és alakú szerszámai vannak. Különösen érvényes ez a megállapítás a tűzifogókra. A legáltalánosabban használt fogó a lapos tűzifogó, de a biztos darabfogáshoz – a kovácsolt vas darab formájához igazodó – alakos fogókat is használnak. A tűzifogók szája erős, vastag, hogy ne rugózzon, a szárai különböző hosszúságban készülnek, itt is szempont a minimális rugózás. A biztos és állandó erejű darabfogás érdekében gyakran alkalmaznak a fogószárakon feszítőgyűrűt, főleg, ha a kovács egyedül dolgozik.

Ajánlott a lakkozás, főleg tűzikovácsolású elemeknél emeli ki csodálatosan a fém textúráját. Eredményes technika a kovácsolt vas horganyzása, amely az egyik legjobb módszer felületvédelemre, ráadásul különleges matt-ezüst színt kölcsönöz a vasnak. A fémkezelési módok között tartják számon az olajozást is, amitől barnás árnyalatot kap az anyag. Az ápolást mindig a rozsda, ill. a rozsdafoltok eltávolításával kezdjük drótkefével vagy csiszolópapírral. A csak helyenként előbukkanó foltokat legjobb petróleumba mártott ronggyal tisztítani. A rozsdátlanítás után a vasat lakkbenzines ecsettel dörzsöljük át, majd a megszáradt felületet száraz ruhával töröljük le. A megfelelően előkészített vasfelületre több rétegben hordjuk fel a festéket, az egyes rétegek között hagyjunk időt a száradásra. A felhordott bevonat minőségét döntően befolyásolja, hogy a festés mennyire gondos, szakszerű és milyen minőségű festékkel dolgozunk. (forrás)

A kovácsoltvas kerítés iparművészeti színvonalú elkészítése, a meleg megmunkálás fellegvára. A művészi kovácsolás kifinomult, kiváló ízlésű kivitelezése nem csak maga az anyagmegmunkálás, hanem környezet tudatos átalakítása, nagy figyelemmel annak részleteire, összefüggéseire. Az elkészült kovácsoltvas kerítés magában hordozza kivitelezőjének kézjegyét, így a művészi fokon elkészített kovácsoltvas kerítés főbb elemeiben manuálisan készülnek, és nagyon nehezen másolhatóak. A kovácsolt vas kerítés erős méreteivel, esztétikus kialakításával kertünk jelképe, dísze lehet. Ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy az iparművészeti színvonalon elkészített kovácsoltvas kerítés nemcsak remek kinézetet varázsol, de a ház tulajdonosának jó hírnevét és tekintélyét is öregbítheti.

Manapság egyre nagyobb az igény a mívesebb, kovácsoltvas jellegű kapuk, kerítések és korlátok iránt. Az új díszítmények választéka bőséges, megtalálhatók közöttük a puritán jellegű és az egészen igényes kivitelű motívumok is. A félkész termékek legegyszerűbb darabjai az ún. csúcsdíszek, amelyek főként a kerítésoszlopok tetejének díszítésére valók, de esetenként a korlát vagy kerítéspálcák végére is felhegeszthetők. A csúcs- és oszlopdíszek formailag különbözők. A leghasználatosabb egyenes és természetes íveltségű lándzsa alakúakon kívül néhány gömbben végződő teljesíti ki a választékot. Könnyen illeszthetők az egyéb, hasonló stílusjegyű díszítő elemekhez. A különféle méretű karikák és golyók pedig kiválóan használhatók kerítések és korlátok oszlopainak összekapcsolására, illetve a köztes pálcák végeinek a "lezárására".

Az egyik legnépszerűbb termék a zártszelvény, ami négyzet és téglalap keresztmetszetű hidegen hajlított sima vagy mángorolt . Építő- és gépipari felhasználásra éppúgy alkalmas, mint otthoni barkácsoláshoz (kerítéshez, teraszokhoz stb). Széles mérettartománya miatt felhasználhatósága népszerű, ennek megfelelően változik, mángorolt szálanyagok.

A korlátok felső és alsó elemei a laposvasak, amelyek többféle nútolással, élmángorolt kivitelben kaphatók. A dekoratív, mintás laposvasak a korlátok kapaszkodójának anyagát adják, így a kiválasztott szép minta mindig a kezünk ügyében lesz. Amennyiben az előre gyártott pálcák és panelek nem megfelelőek, vagy még díszesebbé szeretnénk tenni a kiválasztott elemeket, akkor igény szerint lehet egyedi díszítésű pálcákat vagy paneleket készíteni a nagy választékban elérhető díszítő alapelemekből: kovácsoltvas S-C elemek, karikák, rozetták, levelek, virágok, betoldható, ráhúzható díszek.

Már a tervezéskor célszerű végiggondolni, milyen anyagokat akarunk alkalmazni. A beltéri díszítőelemek előnyösen változtatják meg a helyiség esztétikai hatását. A díszlécek és rozetták polisztirolból és poliuretánból készültek. Könnyűek, egyszerűen vághatók, és némi szakértelemmel magunk is elvégezhetjük a díszítést. A számtalan lehetőségnek csak fantáziánk szabhat határt.

Keretek: Az alsó és felső keretet a laposvasak jelentik. A felső részhez mintás és mángorolt laposvasat ajánlunk, mert ez jelenti a korlát kapaszkodóját. Az alsó anyag már lehet csak mángorolt is, vagy esetleg sima, ha az megfelelő a korlát mintájához. A mángorolt szálanyagok, kovácsoltvas kapu, kerítés vízszintes merevítője, felhasználható kovácsoltvas korlát alsó részébe.

Az idomok és díszek felhasználásával sokkal esztétikusabb védőrácsok kerülhetnek az ablakok, és ajtók elé. Így a közérzetünkre és szépérzékünkre is kellemesebben hatnak a rácsos ajtók-és ablakrácsok ha szükség van rájuk. Különbséget kell tenni: - a tűzikovácsolással készített tárgyak, - a kovácsoltvas jellegű, valamint az egyszerű - lakatostechnikával készített díszítőelemek között, mert értéküket alapvetően az alkalmazott technika befolyásolja. A lakatosmunka során csak vágják, szabják, majd hegesztik a vasat, és csak ritkán munkálják el.  A kovácsoltvas jellegű tárgyak esetén már hevítik, és itt-ott kovácsolják az anyagot, használják a bilincselést, a szegecselést. Manapság sajnos nagyon kevesen tűzikovácsolnak a szó igazi értelmében